-Hilary! Menj le a boltba, nincs kenyér!
Mary már megint becsípett. Onnan is tudtam, hogy annyi kenyér volt, hogy lehetlen lett volna egyhamar elfogyasztani. Viszont jobb lesz, ha megyek, mert sajnos józanon is tud panaszkodni.
Mary szédelegve kezembe nyomta a pénzt és kizavart a hideg északába.
Már azt hittem, épségben odaértem, amikor félúton egy srác lefogott.
-Gyere szívi! -suttogta a fülembe.
Megijedtem, sőt már rettegtem.
-Engedj el! -kapálóztam.
-Talán egy menet után.
Nem volt részeg. Nem volt piaszaga. Csak éppen a józan esze ment el.
-Azt mondtam, hogy nem!
Mivel a szép szó nem hat, mást kell alkalmaznom.
Rátapostam a lábára, mire ő elengedett. Futni kezdtem, de gyorsabb volt. Olyan gyorsan kapta el az arcomat és szorította meg, hogy azt hittem, megakar ölni. Lehúztam neki egy-két pofont, de ezzel csak azt értem el, hogy bedühödött és visszakadta. Tudtam, hogy nem sokat érek egy benga állat ellen, de nem várhatok valakire, aki megment.
-Engedj már el! -könyörögtem.
-Majd egyszer, drága. -fejemet nekinyomta a falnak, ami neki talán annak számított, de én azt hittem, hogy betöri a fejemet.
Ha tudtam volna, hogy megtámadnak, el nem mentem volna otthonról és az sem érdekelt volna, ha kidobnak a házból.
Gondolkozni kezdtem. A kezeim a falnál vannak, szabadon, viszont a fejemet a falnál tartotta bal kezével, a jobbal pedig a derekamat fogdosta. Az egyik kezemmel a haját kezdtem el cibálni, bár nem láttam, hova nyúlkálok. Majd amikor kicsit eltántorodott, a jobb térdemmel behúztam egyet az orrába. Mikor már azt hittem, hogy vesztett és elfuthatok, földre lökött és felém mászott. Nem éreztem sem a felhorzsolt térdeimet, sem az arcom, de egyik végtagom fájását sem. Egyik kezemmel, ami szerencsére nem volt véres, azzal csúsztam egyre messzebb, ő pedig egyre közelebb. Arcán vigyor jelent meg, miközben arra gondoltam, hogy miután nem jutok semmire a próbálkozásaimmal, ő, mint akinek jól ment a dolga, kidobja majd a holtestemet a kukába. Nem voltak jó esélyeim, ezt én is tudtam. Mi lesz most?
Mikor elkezdte volna lekapni a pólómat ott helyben, valaki egy pillanat alatt leszedte rólam a srácot. Ledöbbenve vettem tudomásul, hogy Liam volt a megmentőm.
-Mi van veled, haver? -pattant fel a szőke. - Miért állsz közém és a barátnőm közé?
-De hát, nem is ismerlek! -hangom rekedten csengett.
Biztos, amiatt, hogy a szőke talán meg akart fojtani.
Liam csak ütötte, verte a behemótot és tudtam, hogy nagyon dühös. Mikor a srác nem harcolt tovább, tudtam, hogy feladta. Liam otthagyta a srácot, majd felém indúlt, az adrenalin csak dobogott benne. Ahogy ölébe kapott, nem csak dühös volt, de aggódott is.
-Jól vagy? - ahogy karjába kapott, felszisszentem, ami egyértelművé tette a választ.
-Ki van otthon? - ahogy feltette a kérdést, tudtam: Reménytelen vagyok.
-Csak Mary. De nem hiszem, hogy találkoznál a piás Mary-vel is.
A favicces humorérzékem legalább megmaradt.
-Hazaviszlek hozzánk.
-Nem hiszem, hogy jó ötlet.. - kezdtem
-Nincs otthon senki, a szüleim elmentek vakációzni.. Shane meg házibuliban van.
Így hát, 5 perc múlva a házában landoltam.
Ki gondolta volna, hogy egyszer ide is eljutok?
#Mayu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése