Kimentem az ajtón, ahol meglepetésemre Liam várt, viszont autóban, a volán mögött.
-Csak 16 vagy, nem?
-Dehogy. 18 vagyok, csak mivel ideköltöztünk 2 évet kell járnom újra.
-Ha tudhatom, miért tehénkezdsz a házunk előtt?
-Szállj be! -dobolgatott a kormányon.
-Mi van? Nem akarok melletted meghalni!
-Nem fogsz. Csak ülj be, kérlek. Hidd el, nem érted teszem. Anyám kért meg rá.
-Rendben -sóhajtottam. -Csak, mert az anyád kért meg és ő az egyetlen kedves ember, akit valaha ismertem.
Beültem mellé.
-Komolyan? Nincs senki más? -kérdezte, miközben a sulihoz tartottunk.
-Ja -feleltem szűkszavúan.
-A nevelőszüleid? -aztán gondolom a fejében felvillantak a tegnapiak, mivel eltorult az arca.
Egy pillanat alatt gyengéden maga felé fordította arcomat. Elszörnyűlködve tanulmányozta.
-Nem zavar, hogy mondjuk az útat kellene figyeld? -figyelmeztettem.
-John volt az, igaz?
-Miért kérdezed, ha mindent láttál? -mosolyodtam el.
-Sajnálom.
-Mit? -lepődtem meg.
-Tudom, hogy rossz vagyok. Sajnálom. Komolyan.
Gyengédsége, kedvessége letaglózott. Mégis ki ez a Liam?
A sulihoz értünk.
-Hidd el, jobb lesz, ha külön megyünk be.
-Dehogy! Gyere! -karomnál fogva vezetett be. -Srácok, ő itt Hilary. -mutatott be pár srácnak, akiket talán iskolán kívül ismert.
-Hilary! Szia! -pattant fel az egyik. Jobban szemügyre vettem. Ez az, az a fiú, aki vendégekkel volt. -Liam öccse vagyok, Shane.
Mindenki üdvözölt, kivéve egyet.
-Cö, miért hoztad ide ezt a kis cafkát? -szólalt meg.
-Hmm, én is örülök, hogy újra látlak, Carlos -gúnyosan feleltem neki. -Esetleg kérsz egy paradicsomot te is az arcodba?
-Miről beszélsz, Hilary? - kapkodta a fejét köztünk Liam.
-Ő volt az a roh*dék, aki tavaly egész évben szekált. Azt hiszem, jobb, ha megyek.
-Várj! -kiabált utánam Carlos. -Remélem, meghalsz, mint az anyád -vigyorodott el.
Olyan hévvel szaladtam neki, hogy elesett.
-Ne merd őt a szádra venni! -bevertem a képét, majd amikor tekintetembe nézett, azt hittem, sokkot kap.
Felálltam.
-Ennyi tellett tőled? Mi van, most nem akkora a szád? ,,Jobb ha megyek, nem akarom látni, ahogy sírsz.''
Tudta, mit jelent. Mindig ezt mondta nekem, miután kikészültem.
Bementem az osztályba. Liam is pár percen belül szaladt utánam.
-Ez meg mi volt? - zihált.
-Tök mindegy. Mondtam, hogy külön menjünk be -fordítottam el a tekintetemet.
-De..de miért teszik ezt veled?
Vállat vontam.
-Csak úgy. De nyugodj le és ülj le, mintha semmi sem történt volna.
-R*banc. -haladt el mellettem egy csaj, akit nem ismertem.
-Megmondtam, nem? -mosolyodtam el, de ő csak még sajnálkozóbb tekintettel vizslatott. - De nincs szükségem a sajnálkozásodra, szóval menj a helyedre.
A tanár belépett az osztályba.
-Nos,mindenkinek örülök. Vagyis, nem mindenkinek. Hilary, miért nem buksz meg végre? - bosszankodott.
-Örülök, hogy ma is látom, tanárnő.
-Elnézést! - szólalt fel Liam. - Megkérdezhetem, hogy miért nem kedveli Hilary-t?
Liam meg a nagy szája!
-Tudod fiam, jó jegyeket szerez, de tudom, hogy csak lelesi valakitől.
-Látta valaha puskázni? -kérdezősködött Liam.
Ajaj,ebből baj lesz!
-Nem, de tudom. Te pedig milyen alapon vonsz kérdőre? -Azonnal megkapod az 1-est!
-Tanárnő! Mivel élvezettel vágdossa nekem be a rossz jegyeket, legyen olyan szíves és nekem írja be - hunytam be a szememet.
-Rendben - mosolyodott el.
Órák után, hazafelé menet (mivel Liam rávett,hogy hazavigyen) letámadott.
-Miért tetted ezt?
-Mert nem gondoltam, hogy ekkora hülye leszel. Megmondtam, hogy mindenki utál, miért nem fogod fel? - kiabáltam rá.
-De nem gondoltam, hogy a tanárok is!
-Sajnálom, hogy sok mindenre gondsz - csattantam fel.
-De van egy, amire gondolok - húzta végig ujját ajkamon, mire ledermedtem -Itt is vagyunk - szakította el rólam a tekintetét.
Köhintett egyet, mintha ő sem hinné el amit tett.
Magam elé bámulva szálltam ki a kocsiból, ő pedig szélsebesen elhajtott.
#Mayu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése