1.rész - A kezdetek kezdete

Egy lány, akit utáltak és megvetettek. Hogy miért? Mit tett ellenük? Semmit. Egyszerűen csak utálják. Van ennek oka? Nincs. Miért is lenne? Mi kell ahhoz, hogy ezt a lányt megutáljanak? Elég csak a kisujját megmozdítania és máris szúros szemmel néznek rá. Egy lányra, aki árva volt. Egy lányra, aki megtanulta a leckét tapasztalatok nélkül. Nem kellett neki naiv lennie ahhoz, hogy becsapják. Mert megtették. Egy ártatlan, törékeny lélek volt, akit a társadalom megváltoztatott. Mostanra  keménnyé, érzéstelenné és bátorrá vált, mert nem volt választása. Vagy megváltozik, vagy pedig öszeesik a teher alatt, amit a hátán cipel.
 ~
Felébredek. Még egy nap. Majd aztán még egy. Mikor lesz vége? Miért nem lehetek normális?
-Hilary! -ordított fel mérgesen az emeletre a mostohaanyám. -Gyere le,de gyorsan.
A hangja úgy hallatszott, mintha az idegei menten elpattanának. Néha azt kívánom, bárcsak megtörténne.
Fogtam magam,majd levánszorogtam az emeletről.
-Mi az? -a szememet dörzsölgetve pillantottam körbe.
-Öltözz fel, pár percen belül vendégeink lesznek. Nehogy szégyent merj ránk hozni, megértetted? -mondta a mostohaapám, John. -Mary, a sütit ne oda tedd, hanem az asztal szélére! -szólt oda kedvesen a feleségének.
Minden vágyam, hogy vendégeket fogadjak, akik leszólnak.
Felszaladtam az emeletre. Előszedtem egy csinosabb fekete ruhát, mivel ha nem nézek ki ,,tökéletesen'', akkor abból nagy veszekedés lesz. Most komolyan, ennyi miatt?Igen, ennyi miatt.
Nagy zaj csapta meg a fülemet. Valószínűleg itt vannak a látogatók. Ha nem, akkor Mary fejére borúlt valami, ami a hajába ragadt. Na, ez felvidítaná a napomat.Persze, hogy szeretem a magam módján őket, akik befogadtak. Ők voltak a 6.család az életemben. Az első az igazi családom volt, akiket nem ismertem, 4 család, akik nem bírták velem tovább 1-2 évnél és a  6. a Bowman család, ahol 3 éve lakom.
Sajnos a vendégek vannak itt. Nem ismerem őket, de legalább nem ellenszenvvel néznek rám, pedig míg fenn voltam, biztos, hogy Mary elmondott mindennek.Ezt akkor állapítottam meg, amikor az asztalhoz siettem. Igaz,annyira nem panaszkodhatok. Leülhetek az asztalhoz úgy, hogy nem én vagyok a cselédlány. Persze, ez csak akkor van, amikor John nem utazik el és Mary titokban nem issza le magát.
Leültem az asztalhoz. Lesimítottam a hosszú fekete ruhát, ami a térdemig ért. Ezért igazán ők sem panaszkodhatnak. Felvettem a ,,minden rendben, boldog vagyok'' mosolyomat. Nem szeretek mosolyogni, nincs sem kire, sem mire.Nincs miért. De ez az asztalnál már szinte törvény volt, nem tehettem ellene semmit.
Semmire nem figyeltem a beszélgetésből. Ekkor megszólalt az anya, azt hiszem.
-Te pedig.. -mutatott rám kedvesen.
Már épp készültem kimondani a nevemet, amikor Mary legyintett egyet.
-Ő csak a mostohalányom, Hilary.
Roppant kedves. Tudok egy hasonló mondatot: Ő csak a dögünk, Leslie!
Rendben.Ha ő így,akkor én is.
-Igen.Én CSAK Hilary vagyok- emeltem ki a ,,csak'' szót. Mary gyülölködő tekintetével találtam szemben magam. Azt hiszem, kezd unni.Nem is terveztem sokáig itt maradni. Igaz,hogy csak 16 vagyok, de 2 év múlva nem lesz szükségem senkire sem.
-Mary, jól vagy?-kérdeztem cinikusan, aggódó tekintetet varázsolva magamra. Az asztalnál ülő egyik srác elkuncogta magát. Szemébe néztem. A játékos tekintete, a barna haja.. Egyszerűen, csak..csak.. Áh, miről beszélek? Nincs olyan ember, aki ne vetne meg. Ezért nekem is ezt kell tennem. A másik fiú, a fiatalabb kényelmesen hátradőlt a székén. Ezek szerint, ő nem vágta le a szitut.
Egyszerre csak csattanást hallok. Nem máshol,mint az arcomon.Megrándulok, de nyugodtan ülök. Még a szemem sem rebben. Már volt elég alkalmam megszokni, hogy John megütött.
-Takarodj fel a szobádba, de most azonnal! -dühöngött Mary.
-Ne haragudjanak, de megyek, mielőtt átnyúlok az asztalon és megtépem egy bizonyos személy  haját -feleltem, hangomban pedig olyan gyűlölet csengett, szememben pedig annyi vágy volt arra, hogy beváltsam az ígéretem, hogy Mary megborzongott. Mégis kiben van ennyi utálat,mint bennem?
Mosolyogva otthagytam a társaságot. Na,ebből másszanak ki! Tudtam, hogy emiatt még megkapom a magamét. De nem érdekel. Jól esett. Nem is tudják,mennyire...
#Mayu